Hétfő reggeli NZ gondolat
Lehetetlen másról írnunk ezúttal, mint a helytartó látogatásáról. Az orosz-ukrán háború egyik bevett (és egyúttal totálisan kiüresített) kifejezése lett a "vörös vonal". Jellemzően az orosz politikusok, illetve a háború farvizén sztárrá váló szakértők dobálóznak előszeretettel ezzel a fogalommal. Miként jön ez most ide? Egyszerűen úgy, hogy valódi jobboldali, de tovább megyünk: bármilyen szuverenista gondolkodású embereknek, vagy bárkinek, akiben minimális ellenállás van azzal szemben, hogy a hazája ne egy lelkes gyarmat legyen, ez a látogatás egy vörös vonal volt.
Kezdhetnénk azzal, hogy értekezünk a zsidó-keresztény kultúra hamis mivoltáról, ugyanis ilyen nincs, ez egy politikai kifejezés, amely a cionista érdekeket szolgálja. Erről bővebben
ITT és
ITT is lehet olvasni. Ez az a teljesen hamis kulturális talapzat, amire a kóserkonzervatívok igyekeznek felépíteni Izrael kiszolgálását.
Sajnos egyre jobban leuralja a szélsőbal a palesztinok témáját, és ennek a konfliktusnak vannak olyan aspektusai, amelyek számunkra nem teszik lehetővé, hogy teljes mellszélességgel odaálljunk a palesztinok mellé (miért is kellene?), de azért vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne lássa valaki, hogy konkrétan tömegmészárlást végez Izrael, és az egyetlen állam, amely totálisan háborítatlanul foglalhat el területeket szomszédos országoktól, bombázhatja őket napi szinten, követhet el merényleteket, gyilkosságokat olyanok ellen, akiket ellenségesnek tart magával szemben, vagy zárhat gettóba egy komplett népet.
Aztán folytathatnánk azzal, hogy utoljára talán a kommunista érában fogadta a Kádár-féle vezetés ilyen külsőségek közepette valamelyik szovjet főtitkárt. Az izraeli zászlókkal fellobogózott város, a biztonsági intézkedések miatt napokra megbénított Budapest, a szánalom csúcsa, amikor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen díszpolgári címet adományoztak Netanjahunak, a Dunán kettesben hajókázó magyar és izraeli vezető, azok a képek, amik a zártkörű fogadásokról kiszivárogtak, ahol mindenféle rabbik kegyét keresi a másokkal retorikában oly harcosan háborúzó Orbán. Mind-mind beszédes képei egy alárendelt viszonynak, egy a helytartót maximális lelkesedéssel kiszolgáló gyarmati vezetésnek.
Ha lehet a szánalmat fokozni, akkor talán azzal lehet, amikor "nagy jobboldaliak", sőt olyanok, akikről egyébként pontosan tudjuk, hogy nézeteiket tekintve inkább a szélsőjobbhoz sorolhatók (sőt, nagyon is konkrét második világháború előtti ideológiák hívei), most minimum félrenéznek, és nem veszik észre, ami történik a szemük előtt, vagy van ennél rosszabb is, aki lelkesen tapsol az egésznek. Lájkokért, júdáspénzért, a hatalom kiszolgálás miatt, tök mindegy miért teszik, a lényeg, hogy innentől kezdve nem lehet komolyan venni őket.
Tehát vörös vonal volt ez, méghozzá nagyon is komoly. Ez a látogatás vörös vonalat rajzolt fel a kóserkonzervatívok, illetve a valódi jobboldal között. Ha érdekel, hogy ki, melyik oldalán áll a vonalnak, akkor nézd meg a reakcioit Netanjahu látogatása kapcsán.
Ja és még valami! Ezen a vonalon nincs átjárás!
#HétfőReggeliNZgondolat